Story 10.:Az utak elválnak.

Zsolti és Peti kimentek Makarskából.Peti a simsonján Zsolti pedig Kawasakiján.Peti elköszönt Zsolttól,hogy neki másfelé kell mennie.Zsolt is elköszönt.

Zsolti visszafelé ment.Budapest felé.Újpestre.Vissza a családjához.

-Újra egyedül.-mormogta egyedül Zsolt.Ám ekkor az a magyar család ment el mellette aki neki drukkolt.

-Nem akarsz felszálni?.-kérdezte a sofőr.

-De igen nagyon köszönöm.-mondta Zsolt.

-Csak a kamion hátuljában van hely.Jó?.-válaszolta.

-Persze.-mondta Zsolt.

Azzal felszált a kamion hátuljába.Rácsukták az ajtót.Vak sötét volt.Zsolt beszélgetést hallot előről.Ezt mondták:Na most elvisszük a gyereket Dubrovnikba és ott bedobjuk a tengerbe.Az a Kawasaki jól néz ki.Megéri.

Zsolt maga elé bámult.Ugyan nem látott semmit de tapogatózott.

-Ezek most elvisznek a világ végére.Nekem haza kell mennem.-gondolta.

Kitapogatta a kamion oldalát és bement a végére.Beinditótta a motorokat.Padlógáz,előre...Azzal teljes erőből neki a kamion ponyva oldalának és kiszakadt.

-Viszlát balvácánok.-mondta magának Zsolt.Szerencsére nem vették észre a szökést.

Ment Zsolti és Ment.Beesteledett.Nagyon kevés pénze maradt és az is kevéske benzinre.

-Na,ma nincs kaja se szállás.-mormogta Zsolt.

Úgy gondolta,hogy nem fog aludni most.Továbbmegy.Másnap úgyis meleg lesz és nem olyan hideg mint most.Valahol majd megszáll.

Hűvös este volt.Az óra:24:30-at mutatott.

A folytatást a következő Storyból kiderül.